Kisvárda, Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc és Dunaszerdahely után Budapesten is megnyílt a Magyarországi Református Egyház és a Rendőrség közös ifjúság- és családvédelmi kiállítása, a Kontrasztkiállítás január 12-én. Magyarország tíz legnagyobb kiállítása között szerepel a széles körű összefogásból megvalósult, rendhagyó vándortárlat, amelyet eddig hatvanezren láttak – mától a pozsonyi úti gyülekezetnek hála, a budapestiek is szembenézhetnek önmagukkal a megrázó kiállításon a Pozsonyi úti református templom alagsorában. Az első csoport hétfőn érkezik a kiállításra.
Január 9-én Dunaszerdahelyen ünnepélyes keretek között megnyílt a Kontrasztkiállítás, melyet a FEMIT polgári társulás hozott a Felvidékre. Január 10-én felkészítő előadásokat tartottak a kiállítás megtekintésére.
A kiállítást, mely a Magyarországi Református Egyház és a Rendőrség közös család és ifjúság mentő programja, Fazekas László, a Szlovákiai Református Egyház püspöke, Százvai László ref. lelkész, a kiállítás ötletgazdája, Dunaszerdahely polgármestere, valamint a Dunaszerdahely rendőr főkapitánya nyitotta meg. Fazekas László püspök megnyitójában nagyon pozitívan értékelte a polgári társulás kezdeményezését, mellyel a Kontrasztkiállítás Magyarország határait átlépve immár Szlovákiában , a Felvidéken is látható, mégpedig két nyelven, hiszen véleménye szerint súlyos válságban vannak a családok, az ifjúság, illetve az egész felvidéki magyar társadalom.
Ezen gondolatokkal nyitotta meg a tárlatot Fazekas László, a Szlovákiai Református Egyház püspöke:
Bővebben...
A lelkipásztorok szélsőségesen eltérő javadalmazása, valamint a hittan- és etikaoktatás kérdése került a középpontba a Dunamelléki Református Egyházkerület hagyományos újévi lelkészértekezletén. Szabó István püspök beszédében úgy vélte, hogy az új törvények nyugati bírálata, valamint a magyar kormány megregulázása arról szól, hogy Magyarország megfenyítését ítélik a legkisebb kockázatúnak a külföldi politikai vezetők.
“Az egyetlen, ami szükséges a gonosz diadalához az, hogy a jó emberek ne tegyenek semmit."
Világunkban, hazánkban az államhatalom, a média, a gazdasági és a kulturális élet legnagyobb része alapvetően ateista, tehát Istent és a Biblia értékrendjét figyelmen kívül hagyó elvek alapján működik. Vagyis az ember alapvetően magára van utalva, és hiába is várja őt segítség egy nála nagyobb perspektívából, nem kér belőle. Mindenki szeretne boldog lenni és boldogulni, de a velünk együtt élő emberek nagy része ennek eléréséhez olyan utat választ, amelynek nincsen vertikális dimenziója. Amelyből hiányzik valami olyan többlet, amit az ember önmagából nem képes kiizzadni. Mi azonban tudjuk, hogy ez nem jó út! Akkor sem, ha széles, akkor sem, sokan járnak rajta, és akkor sem, ha embertársaink nagy része a látszat alapján nem is keres más utakat. Nem jó hiszen ismerjük mi is, jártunk rajta mi is, és rajtunk sem segített. És nem jó azért sem, mert nekünk már megmutatták, mi már megtaláltuk azt az utat, amelyik viszont érdemes arra, hogy végigjárjuk. Nem lettünk tökéletesek, még különbek sem a többi embernél (ezt sose felejtsük el, mert nincs visszataszítóbb a vakbuzgó ember szellemi gőgjénél!) – de legalább már nem vagyunk egyedül. Rátalálhattunk Istenre – és ezzel együtt rátalálhattunk egy értékes és hasznos élet lehetőségére is. És ettől kezdve van egy erkölcsi kötelességünk! Megmondani az embereknek, hogy nem jó úton haladnak, és megmutatni nekik a helyes ösvényt! Ez a mi erkölcsi felelősségünk és kötelességünk. Ez a mi nagy lehetőségünk, hogy szolgáljuk embertársainkat!
Bővebben...
